Mi, a Zöld Gerilla Mozgalom,
a fenyegető ökológiai, társadalmi és gazdasági katasztrófa árnyékában, felaszólitunk minden jóérzésű embert, a közélet politikai, civil és kormányzati szereplőit, hogy támogassák programunk, melyben az emberi létfeltétek védelmében az alábbi intézkedéseket tartjuk szükségesnek.
Tájgazdálkodási
minimumprogram
Az
ökológiai rendszerek és természetes erőforráspuffereink
helyreállítása közös és sürgető érdekünk, ezek segítenek
minket a klímaváltozás kihívásaihoz való alkalmazkodásában.
Ha az alábbi pontokat stratégia beavatkozási területekké tesszük
és cselekszünk, lesz élelmiszerünk, energiánk, tiszta levegőnk
és elkerüljük az életünket megváltoztató egészségügyi és
biztonsági katasztrófákat.
1.
Vízvisszatartás, vízmegtartó megoldások
Olyan
víz- és tájhasználati reform kell, ami megtartja a helyben
jelentkező többletvizeket a tájban. Az úgynevezett belvizeket nem
levezetni kell, hanem a tájban tartani. Ezt megfelelő
felszínborítással lehet elérni, s ehhez megfelelő művelési
ágakkal és módokkal, mint például a gyepek, vizes élőhelyek,
erdők. A teljes vízgazdálkodásunkat, beleértve az
ivóvízkészleteink kezelését és szennyvíztisztítást is ennek
a célnak a szolgálatába kell állítanunk. A víz lehet
Magyarország klímaváltozást mérséklő csodafegyvere. Ha ezt
elhanyagoljuk, ivóvízhiány, élelmiszerhiány, elviselhetetlen
hőség a városokban és az élelmiszer-termelés lehetetlensége
jön el.
2.
Városi zöld infrastruktúra
Az
élhető város és a városi klíma-alkalmazkodás első számú
eszköze „a természet beengedése a városba” - az ökológiailag
gazdag, egészséges és hálózatosan mindenütt jelenlevő zöld
infrastruktúra. Ez enyhíti a forróságot, segít a hatékony
vízvisszatartásban, és okosan használja is a vizet, valamint ez a
városkép és a területhasználat leginkább emberléptékű
szervezőereje is. A városok tovább nőnek, és növekszik a
lakossági igény az élhetőségre. Csak nyerhetünk ezen a
programon!
3.
Árterek rehabilitációja
A
19-20. századi folyószabályozások során Európában az árterek
70%-át, Magyarországon a 95%-át elválasztották a folyóktól.
Ártereink helyreállítása az árvízi kockázat csökkentését, a
biodiverzitás növelését, a klimatikus szélsőségek enyhítését
és a differenciált termőhelyi adottságok sokoldalú hasznosítását
teszi lehetővé. Nem kell homokzsákokkal rohanni megmenteni az ott
élőket, és magától megmaradnak értékeink és tartalékaink.
4.
Talajvédelem
A
talaj évről évre pusztul, legfőképp a víz, a szél, a tömeges
erdőirtások és a nagyüzemi mezőgazdálkodás miatt, ami
valósággal kizsigereli a talajt. Tízszer olyan gyorsan használjuk
a talajt, mint ahogy az újraképződik. Kizárólag a talajéletet
támogató és talajkímélő gazdálkodási módszereket támogatjuk.
Nagybirtok, kisbirtok, tanya, kert: mindegyik alkalmas a talaj
termőerejének hosszútávú megőrzésére, és ez a hosszú távú
gazdasági érdeke is. A sivatagban éhezni fogunk!
5.
Agroerdészeti rendszerek
Az
agroerdészet, vagy más néven agrár-erdészet olyan többfunkciós
földhasználati mód, amelyben a mezőgazdasági tevékenységbe
folyamatosan fenntartandó fás kultúrákat integrálnak. Az erdők,
fás vegetáció többlet-párologtatása a helyi léptékű
vízkörforgások újraélesztéséhez szükséges. A
kisvízkörforgások csökkentik a táj kiszolgáltatottságát a
globális klímaösszeomlással szemben. A különféle
monokultúrákkal szemben nem csak a termésbiztonság, széles
termékpaletta miatt előnyösek, hanem azért is, mert sokkal jobban
ellenállnak az erózió, defláció hatásainak. A gazdagabb
talajélet előnyös a talajképzés szempontjából, ökológiai
folyosóként szolgálhat, és számos fontos és védett faj
találhat benne menedéket, fészkelőhelyet, nem beszélve a számos
egyéb ökoszisztéma szolgáltatásról. Az erdők nem csak
fakitermelésre jók. Ha gazdálkodunk velük és bennük, etetik
haszonállatainkat, megőrzik fajainkat és vizeinket.
6.
Családi gazdaságok
Autonóm,
önfenntartó, a fenntarthatóság követelményeit teljesíti, a
színvonalas vidéki foglalkoztatást biztosítja és a mozaikos
tájszerkezet létrehozásának, fenntartásának alapfeltétele ez a
gazdálkodási forma, illetve a vidék népességmegtartó erejének
letéteményese, a városi lakosság élelembiztonságának egyik
talpköve is. A változatos termékpalettával rendelkező,
elsősorban a családtagok munkaerejére építő gazdaságok nagyobb
rezisztenciával rendelkeznek a különféle gazdasági és
társadalmi válságokkal szemben. Ha a családi gazdaságokat
támogatjuk, a városi népesség is hozzájuthat egészséges helyi
ételekhez.
7.
A szövetkezetek támogatása
A
kis- és középbirtokok, családi gazdaságok életképes működését
egy korszerű, a gazdálkodók, gazdaságok alulról szerveződő,
önkéntességen alapuló, professzionális szövetkezeti rendszere
segítheti leghatékonyabban. Ehhez a mintát a Hangya Szövetkezet
jelentheti. A szövetkezés szakmai segítséget, értékesítési
lehetőséget és biztonságot nyújthat a résztvevő
gazdálkodóknak, ezenfelül elsőrendű szerepe lehet a helyi érdekű
infrastruktúra, feldolgozóipar és géphasználat kiépítésében.
Az ehhez szükséges tudásanyagot a gazdaképzésben is oktatni
kell. A szövetkezés természetes kiindulópontjai és szervezői az
önkormányzatok és a mezőgazdasági, élelmiszeripari oktatási
intézmények lehetnek. Ha támogatjuk a kisebb szereplők
összefogását, legyőzhető a versenyhátrány, és minden
fogyasztóhoz eljuthat megfizethető áron az egészséges hazai
élelmiszer.
8.
Állatjólét
Kötelességünk
és feladatunk, hogy a ránk bízott jószágokat a természetüknek
megfelelően tartsuk, mert ez teljes mértékben emberi felelősség.
Állatvédelmi, állategészségügyi szempontból is tarthatatlan,
hogy hosszadalmas szállítással jutnak el a haszonállatok a
vágóhidakra. A megoldást a mobil vágópontok rendszere jelentené,
amely a gazdák számára is hasznos lenne.
9.
Önellátási formák támogatása
Minden
élelmiszer-, ivóvíz-, lakhatás- és energiaellátásbeli
önállóság, önellátási forma és helyi megoldás kiemelten
támogatandó, jogszabályi környezettel segítendő. A sok lábon
álló ellátás és a helyi/egyéni megoldások csökkentik az
ellátási kockázatokat. Ha támogatjuk a helyi önellátó
törekvéseket, kevesebb lesz a kármentés költsége, és csökken
a kiszolgáltatottság.