Tézisgyűjtemény a Duna-Tisza-köze vízgazdálkodási problémái kapcsán, különös tekintettel a Duna-Tisza csatornára

Az újabban nagy erőkkel nyomuló Duna-Tisza csatorna (DTcs) kapcsán az alábbi néhány adat és összefüggés figyelembe vételét ajánljuk, különösen, hogy a régi ötletet a mostani pozitív hívószavaknak megfelelően környezetbarát és helyi érdekű beruházásként tünteti fel a befektetői kör.

1. A Duna-Tisza köze eredendően a tavak országa volt.Egyrészt a Dunai-alföld területét a Duna árvizei látták el vízzel, másrészt a Homokhátság mélyedéseiben is meg tudtak maradni a vizek. Erről tanúskodik a II. József kori katonai térképészeti felmérés. (A felszínborítás története botanikus kutatók által részletesen fel van dolgozva.)

1. A szárazodáshoz a modernizáció során kialakított iparszerű tájhasználat vezetett.A táj vízmegtartó funkciójú részein is a profitot hatékonyabban termelő művelési módokat vezettek be (szántó, faültetvények, nagyüzemi művelés, öntözés/!/), amik nem igazodnak a táj eredendő működéséhez. A modern tájhasználatban nincshelye a víznek. A modern tájhasználatot a modern vízgazdálkodás szolgálja ki, kölcsönösen feltételezve egymást.

1. A vizek azért tűntek el, mert a modern vízgazdálkodás levezeti a vizeket.A modern vízgazdálkodás a tájban megjelenő természetes vizek területeit összeszűkítette: a tavakat lecsapolták, a széles és lassú vízfolyásokat keskeny és mély, egyenes csatornákká alakították, hogy a vizeket minél hatékonyabban levezessék. Ezt a rendszert ma is ebből a célból üzemeltetik, a megjelenő víztöbbleteket levezetik. Ezt belvízvédekezésnek hívják, és sok pénzt költenek rá évente.

1. A megoldás kulcsa tehát a megfelelő tájhasználat. A külső vízpótlás megoldása előtt meg kell oldani a helyben keletkező vizek megtartását, vagyis átfogóan: hogy legyenhelye a víznek a tájban, vagyis a tájhasználatban.
   1. A szárazodás megállítására nem alkalmas az iparszerű tájhasználat további fejlesztése (fokozása).Amíg a modern iparszerű tájhasználat koncepciózusan törekszik a táj kiszárítására (a természetszerű vízmegtartó funkciók felszámolására), addig koncentrált iparszerű vízpótlási eszközökkel nem lehet a táj megbomlott vízháztartási működését helyre állítani.
   2. Az a tapasztalat, hogy ahol bevezették az iparszerű öntözést, ott a táj szárazodása felgyorsult.
   3. A víz a tájban nem tud hasznosulni mesterséges víztestekben, hanem a táj természetes vízmegtartó rendszereiben tud; ezek a talaj, a növényzet, és az alsó légkör.
   4. Olyan víz- és tájhasználati reform kell, ami megtartja a helyben jelentkező többletvizeket a tájban. Az úgynevezett belvizeket nem levezetni kell, hanem a tájban tartani. Ezt megfelelő felszínborítással lehet elérni, s ezt megfelelő művelési ágakkal és módokkal.A vízmegtartó művelési ágak a gyep, vizes élőhelyek, erdők.
   5. Az erdők többlet-párologtatása a helyi léptékű vízkörforgások újraélesztéséhez szükséges. A kisvízkörforgások csökkentik a táj kiszolgáltatottságát a globális klímaösszeomlással szemben.
   6. A megfelelő tájhasználat, tehát az eredendő tájműködés és felszínborítás helyreállítása, a valódi eszköz a szárazodás tágabb értelmezésében a klíma „változásának” gyógyítására.
   7. Az ún. „klímaváltozás”, vagyis klíma globális szintű összeomlása regionális és helyi klímaösszeomlásokból áll. Erre példa a Homokhátság, ill. az egész Alföld modernkori története. A klímaösszeomlások elsődleges oka éppen az eredendő felszínborítás és tájműködés túl nagy felületű, arányú sérülése. A túlzott károsanyag-kibocsátás, s az egysíkúan emlegetett széndioxid, kettős értelemben is másodlagos, egyrészt mert ez a jelenség az iparszerű tájhasználat elburjánzásának következménye, másrészt nem az elsődleges ok, tehát félrevisz, hogy a megoldás kapcsán kizárólagosan ezt emlegetik.

1. A megfelelő tájhasználathoz megfelelő tájszemlélet szükséges, vagyis megfelelő gazdasági szabályzók (gazdaságpolitika). A mai (el)fogyasztói értékrend rendszerszerűen alkalmatlan a megfelelő megoldás biztosítására.
   1. Ez a helyi érdekű gazdaság helyreállítását jelenti, ahol helyben záródó önfenntartó körfolyamatokban folyik a termelés.
   2. Ehhez szükséges az országos – és az országost meghatározó külső – szabályzók olyan alakítása, hogy védve legyen a globalizációtól (világgyarmatosítás).
   3. A magyarországi politika a globalizáció által vezérelt, ami a helyi tájak és közösségek kinyitását, hasznainak profitosítását és kiszippantását jelenti. Ezt magyarul gyarmatosításnak nevezzük – legfontosabb eszközei:
      1. a hitelre épült gazdaság (a legkisebbtől a legnagyobb szereplőkig),
      2. a kiskereskedelem nagykereskedelmi hálózatok alá szervezése,
      3. a külső energiafüggőség
      4. és az öngyarmatosítás, vagyis a helyi – gyarmatosítandó – szereplők látszólagos, rövidtávú, de hatékony érdekeltségeinek kiépítése a különböző szinteken, hogy önmaguk legyenek munkásai saját függőségük kiépítésének és fenntartásának. Ez az érdekeltség a vezetők esetében a részesedés lehetősége a zsákmányból, a vezetettek esetében a mindennapi cirkusz – és a cirkuszigény – biztosítása, mely a rendszer működtetése szempontjából fontosabb, mint a kenyér.

1. A DTcs és a hozzá kapcsolódó gazdaság-fejlesztési koncepció nem igazodik a táj eredendő működéséhez, s nem felel meg a tájban gyökeredző helyi érdeknek, hanem a jelenlegi modern gazdasági és tájhasználati rendszerbe tartozik.A koncepció szakmai alapjai hibásak, mert a természeti problémát nem természetszerű eszközökkel akarja megoldani, a társadalmi problémát pedig éppen a problémát létrehozó rendszer eszközeivel.
   1. A vízháztartás kiegyensúlyozására nem alkalmas a Homokhátságot átvágó mélyrevágott csatorna, a magasan vezetett öntözőcsatornák alkalmazásával sem. A vízháztartás kiegyensúlyozásának kulcsa a megfelelő felszínborítás, amit vízmegtartó tájhasználattal érhetünk el.
   2. Történelmi tapasztalat, hogy tájidegen fajok alkalmazása több kárt okoz, mint hasznot. A tájidegen fajok alkalmazása a hatékonyabb profittermelés eszköze. A hatékonyabb profittermelés a táj és a helyi népesség kiszolgáltatottságának növeléséhez, vagyis gyarmatosításához vezet.
   3. A nagyvolumenű közlekedés fejlesztése nem helyi érdek, mert a helyi táj, emberek és gazdaság kiszolgáltatottságát, gyarmatosítottságát fokozza, és kizárólag a külső tőke, és kiszolgálóinak érdeke.
   4. Történelmi tapasztalat, hogy a helyi gazdaságok kinyitása, bekapcsolása a világgazdaságba (globalizációba) a helyi gazdaság kiszolgáltatottságát növeli, a hasznai könnyebben kiszippanthatóvá válnak, miközben a profittermelés terhei helyben maradnak – környezeti és társadalmi értelemben egyaránt.
   5. A DTcs a problémákat létrehozó helyzet további fenntartásának eszköze, ami egy modernizációs szinttel drágább-fejlettebb, s egy szinttel /nagyságrenddel mélyítené a problémát (s nem megoldaná).
   6. Erkölcsi és jogi felelősséget is felvet, hogy a kampány során bántóan agresszív marketing eszközöket használ a befektetői kör, pl. amikor a DTcs alternatívájaként a községek távoli területekre történő kitelepítését vetítik fel a polgármestereknek.

Összegezve,

a megoldás (a Homokhátság, az Alföld és az Ország számára is egyaránt),

az eredendő működéssel szembemenő mesterséges iparszerű rendszerek visszabontása,

és helyi érdekű önfenntartó-árutermelő vidékgazdaság kiépítése –

amihez természetszerű (táj)gazdálkodás nyújt fenntartható alapot.

2011. december

                                               

                                                                               Balogh Péter   

gazdálkodó geográfus

SZÖVETség az Élő Tiszáért Egyesület

baloghpeter@elotisza.hu

 

Kiegészítések az első ponthoz:

1. Ezt a belső vízpótlást zavarja a nyakának átvágása a kavicsbányászat miatt víztelenítéssel, és a lefolyásának gyorsítása alul, a medrek csatornásításával, a folyók lefolyókként való működtetésével.
2. A homok sok vizet tud tartani, mint geológiai képződmény. De az élet számára értelmezni az élő talaj tudja. A humusz, amihez fedett talaj és víz kell.
3. A Homokhátság vize a szomszédos víz-képes területek, vagyis a Duna és Tisza alluvium (víz)állapotától függ. Ezen területek vize „támasztja meg” a homokban a vizet. Ha ezeket lecsapoljuk (DVCs, Tisza), akkor az lehúzza a vizet a Homokhátságról.